• A szolgád sohase lesz ! Bár az évezredek során az emberi környezet egyre inkább társaságkedvelővé tette, a macska alapvetően nem falkaállat. Éppen ezért nem kenyere az engedelmesség : ha pillanatnyi előnyök (például jó falatok) reményében olykor hajlandó is valamiféle mutatványt végrehajtani, sohasem lesz olyan szófogadó, mint a kutya. A macskatartás tehát az ember részéről is sok megalkuvást kíván : őket így kell elfogadni !
  • Szüksége van az egyedüllétre. Mivel eredetileg magányosan élő állat, a macskának időnként szüksége van az egyedüllétre. Ha elvonul egy félreeső sarokba, vagy egy magaslatra, ahonnan békésen szemlélheti a világ dolgait, ne kövesd, ne akard erőszakkal visszacibálni vagy -csábítani. Ha társaságra lesz szüksége, fel fog keresni.
  • Lassú, kimért mozdulatok. A macska, ha éppen nem játszik, vadászik, vagy menekül, lassan, kimérten mozog ; ez az egyik oka annak, hogy nem ijesztő a kisgyerekek számára, ellentétben a sebesen száguldozó, izgő-mozgó kutyákkal. De éppen ezért magát a macskát is riasztják a meggondolatlan, hirtelen mozdulatok. Ha a bizalmát el akarod nyerni, ne heveskedj !
  • Nem kell emelgetni ! A kölyökmacskát az anyja a tarkójánál fogva felemelve hordozza, de a felnőtt macska már nem mindig szereti, ha felemelik. Különösen a súlyosabb testű vagy öregebb macskákat bizonytalanítja el, ha elvesztik a lábuk alól a talajt : ilyenkor vaktában kapaszkodni próbálnak, és véletlenül megkarmolhatnak. Feleslegesen ne emelgesd a macskát, és sohase emeld közvetlenül az arcodhoz !